A nógrádi üveggyártás története a salgótarjáni üveggyár alapításáig.

Felső-Magyarország nagy része, így Nógrád vármegye is kedvező természetföldrajzi adottságokkal rendelkezett az üveggyártás megindításához. Az itt előállított ún. káliüvegek nyersanyagát, a mészt, és a kvarckövet a táj geológiai felépítése biztosította. A hamuzsírt és a fűtőanyagot a vidék erdőségei, valamint a barnakőszén adták.
A mai Nógrád megye területén, Pásztón a 11. század végétől termelt egy bencés, később ciszterci szerzetesi üveghuta, amely a tatárjárás idején elpusztult. Diósjenő határában a 13-15. század során egyházi ablaküveget gyártó üveges központ működött. Egy 1550-es jelentés szerint Zlatnón és Divény mellett működött üvegműhely.
A 17. század végétől nagyszámú főúri alapítású huta létesült Nógrádban. A 18. század során Nógrád és az akkor Heveshez tartozó Mátra vidéke volt az egyik jelentősebb üvegközpont Felső-Magyarországon. A 19. század első harmadáig manufakturális jellegű üvegkészítő üzemek működtek Divényhután, Alsó-Bzován, Szuhahután. Hasznos közelében létesült a pásztói apátság üzeme, valamint a Dezsőfi- és Almási huták. Szuhahután palackokat, butéliákat, rosoliós üvegeket, patikai edényeket állítottak elő. Divényben és Bzován jelent meg először a korszakban a metszett üvegkészítés.

x

Az 1830-1840-es években Nógrádban is modernizálták a régi hutákat, felépültek az első, már tömegtermelésre berendezkedő üveggyárak. A Felső-Bzován 1873-ig termelő üveggyár az egyik legjelentősebb volt Magyarországon a 19. század derekán. Málnapatak határában öt gyár is létesült: Látkán, Farkasvölgyben, Hámoron, Jópatakon, valamint Szamotercs-pusztán.

A XIX. századi nógrádi üveggyártás legjelentősebb központját Zahn János György hozta létre 1833-ban a zlatnói völgyben. A magyar üvegművességben meghatározó szerepet vivő Zlatnóról számos technikai és művészeti kezdeményezés indult. Az 1842-ben létrehozott gyári laboratóriumban új üvegfajtákkal kísérleteztek. Az ókori üvegek mintájára a gyár vegyésze, Pantocsek Leó Valentin feltalálta az üvegplasztikát és megalkotta a színjátszó irizáló üveget. Utóbbi felfedezése korszakalkotó jelentőségű volt, mivel a magyar és az európai szecesszió legkedveltebb felületdíszítő eljárásává vált.

A felső-nógrádi üveggyártás produktumai díjakat nyertek a reformkori országos iparmű-, valamint a világkiállításokon. A Szinóbánya melletti Katalinhuta termékei az 1853-as londoni iparkiállításon kaptak elismerést. A zlatnói irizáló üvegek az 1862-es londoni, az 1867-es és 1878-as párizsi világkiállításokon arattak sikert.

A salgótarjáni üvegipar közvetlen előzményei a csókási üveggyár és a Szilárdy-féle üveghuta voltak.
1873-1877 között az Andrásfalva határában lévő Csókás-pusztán helyi nyersanyagra, a kvarchomokra, valamint a szénre alapuló gyár működött. Palacküveg termékeit már az alapítás évében kiállították a bécsi világkiállításon. 1880-ban már biztosan állt Salgótarjánban a Szilárdy-család forgáchi birtokán egy üveggyár, mely 1888-ban leégett.

1891-ben, a salgótarjáni üveggyár alapítása előtt két évvel Nógrád vármegyében hét üveggyár működött.

A Salgótarjáni Öblösüveggyár 120 éve

Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. 1893-ban helyezte üzembe Lukács Béla Huta néven salgótarjáni palackgyárát. A zöldpalack gyártására berendezkedett üzem alapításának célja az osztrák palackgyártás egyeduralmának megtörése volt. A kezdeti időszakban a szakember hiány miatt zömmel német, cseh, illetve felső-magyarországi szlovák üvegmunkások dolgoztak az üzemben. 1904-1909 között a gyár önállóan működött Salgótarjáni Palackgyár Rt. néven. 1909-1923 között a cseh Mühlig Konszern irányítása alá került az üzem. Jelentős fejlesztésként 1913 végén vásárolták meg az Owens rendszerű, 6 karú palackfúvó automata gépet.
Három éves leállás után 1926-tól az államosításig a gyár a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. leányvállalataként üzemelt. 1927-ben kezdődött a fehér öblösüveg gyártása. Az 1929-től beindított finomüveg gyártás lehetőséget biztosított az exportra. Az 1930-as évek elejétől díszítő csiszoló műhely és festöde létesült, beindult a színes üveg gyártása. A kibővült gyártási program nyomán 1933-tól Salgótarjáni Üveggyár Rt. néven üzemelt a gyár. Az 1930-as évektől üvegtervező iparművészt alkalmaztak. 1937-től megkezdődött a szakképzés.
Az üveggyár az államosítás után 1949-től, mint az Építésügyi Minisztérium (É.M.) Salgótarjáni Üveggyár működött. Egy 1953-as tervutasítás alapján az 1960-as évek közepéig terjedő időszakban jelentősen növelték a sötétzöld palack gyártását. 1953-tól jelentős rekonstrukciók zajlottak: üzembe helyezték a 10 karú Owens automatát, új anyagraktár, nyersanyagtároló épült, keverőházzal, új kádkemencék épültek. Az 1963-tól az É.M. Üvegipari Országos Vállalat Salgótarjáni Öblösüveggyár néven működő vállalat 1968-tól az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyára lett.
Az 1965-1970 között zajló második nagy rekonstrukció során a gyár épületei, üzemegységei, műhelyei és termelő berendezései megújultak. A generátorgázt felváltotta a földgáz. 1968-ban végleg leállt a zöldüveg termelés. 1969-től tanhuta és tankemence segítette a szakképzést. 1970-től önálló gravírozó csoport kezdte meg működését.

Az 1970-1980-as évek volt a fénykor: a KGST piac mellett a világ minden tájára exportált a gyár. Ebben az időszakban a foglalkoztatottak létszáma 2300-2500 fő körül mozgott. 1973-ban dolgoztak legtöbben az üzemben, 2637 fő.
A gyári munkásság, majd az 1930-as évektől a gyár vezetése, illetve az 1945 utáni vállalatvezetés is igyekezett szervezett kereteket biztosítani a szabadidős közösségteremtő tevékenységnek. A gyári kolónia, mint lakóhely egyben a közösségszervező erő színhelye is volt. Olvasókör, dalkör, színjátszó kör, gyári sportegyesület, valamint zenekarok alakultak. 1938-tól kultúrotthon létesült.
1992-től a gyár ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. néven folytatta tevékenységét. A belföldi piac beszűkülése és a keleti piacok elvesztése mellett nőtt a fejlett országokba irányuló export. 2001-2002-ben pályázati források bevonásával megújult a termelés, valamint a termékstruktúra. 2006-ban likviditási gondok miatt a gyár felszámolásra került. Többszöri tulajdonosváltás után rövid ideig a szlovákiai R-Glass S. R. O. tulajdonába került a gyár, majd 2009-ben leállt a termelés.
2012 végén a Tarján Glass Kft. által új telephelyen újraindult a salgótarjáni öblösüveggyártás.